Piros betűs ünnep

Nem hagyhattam ki, így hát kiteszem, egy bejegyzést mindenféleképpen megér, tiszteljük a koleszt. Immár hivatalosan is, 5 hét után szabadul pajzánkodva használva, a hajnali órákban, VAN STABIL NET A SZOBÁMBAN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2011.11.14-ig

Húha, vagy két hete nem írtam, nehéz is lesz összegezni, hogy mi történt ez idő alatt. Napjaim a szokásos unalomban telnek, amit azért igyekszek feldobni mindig vmi aprósággal, hogy azért csak ne legyen már sivár és monoton a tempó. Mit ad az ég, sikerül is, mert vagy fogom magam és csatlakozom vmilyen kis kirándulós csapathoz, vagy pedig felnézek a 4-re, a spanyol szekcióhoz! :) Kronológiában, a héten pénteken beiktattam egy aprócska kis partyt a campuson lévő, szote feelinget adó kis helyre, ahol egy Erasmusos buli volt épp. Több szempontból is megemlítendő ez az alkalom, mert kb az első olyan party volt itt mainzban ahol normálisan táncoltunk is, plusz nem kis szó, hogy elfogyasztásra is került első söröm úgy hozzávetőlegesen két hónap után. Rendbe jött a drága kis testem, első két jele, hogy izomláz gyötör és alkohol boldogít!!! :P Nos úgy számoltam, hogy eme jó kis part után egy isteni kiadós alvás fog lezajlódni, de mivel este Bogi egy visszautasíthatatlan ajánlattal kecsegtetett, ezért ugrott a nyugodt ágyjelenet. Nem is baj, mert a kirándulás, amire invitáltak, az éppenséggel Kölnbe szólt, Bonn érintésével. 1 órás alvás,meggyötört fej és nem kevés lélegzet visszafojtó pillanat, ez jellemezte az 5-ei szombatot. Bonn egyszerű és unalmas, bocsi város, de Köln...ahh, kilépek a pályaudvarról, ami az itteni mércével kb egy bevásárló komplexumnak érne fel haza szemmel, és csontra szembevág a kb 750 éves kölni Dóm. Monumentális és elképesztően szép, ha nem lett volna rajta az a pár állványzat, akkor még tökéletes is lett volna pillanat. Úgy tudnám még jellemezni a környéket, hogy egy modern város, amiben kimagaslik egy csipetnyi történelmi múlt. Volt olyan pillanat amikor csak leültem és néztem, nem csináltam semmit, csak néztem és gondolkodtam, hogy itt most tényleg itt vagyok, nem álmodom, hát kispajtás mondtam magamban, nem álmodsz!! :D Megcsodáltuk kívül belül, fel mentünk a toronyba is és nem tudok belekötni, gyönyörű volt. Képek fent a fbon, de majd csinálok egy picassa albumot is. A visszaút kicsit késedelmesre sikeredett, szeretjük Bogit! :) Kb. 2.5 óra vonat út mainzig, 1 átszállással, de azt kell mondjam, megérte ez a nap.
Az alvás maga volt a mámor, bár 11 körül ki kellett kelnem, a végén kiderült, hogy teljesen feleslegesen, mert mentem volna egy másik kirándulásra is a közeli Wiesbadenbe, amiből nem lett a végén semmi, de utána szépen fogtam magam és visszafeküdtem. :) De mivel sikeresen aznap költözött be a lakótársam, Jack, ezért az visszaalavás kicsit nehézkesen ment, de csak összejött a végén. A tag amúgy teljesen jó fej, 19 éves, több mint fél éve itt él németbe, itt is akar majd tanulni, ezért most az ezt megelőző évben csak tanul és tanul, nemkicsit jól beszél már.
A következő héten megint csak unalom volt, hétfőn elmaradt az órám, aztán két estét is fent lébecoltam a 4-en. Teljesen jó így a szitu, mindketten törjük a németet, de rá vagyunk kényszerítve, hogy csak így beszéljünk, de amikor elkezdjük a másik tanítani a saját nyelvére, na hát olyankor fekszünk ki teljesen. Belénnek teljes káosz a "hogy vagy?" kérdés, ezen kb félpercig fetrengtem a földön ő meg csak csitított! :) Keddre hál istennek megjött a modemem is, csak kiderült, hogy át kell vmit kalibrálni rajta, ezért csak a köv héten lesz meg minden, így a net a szobámban, piros betűs nap lesz az a számomra!!!! A szerda, csütörtök kicsit vaktában telt, főleg az este, mindig be volt vmi készítve, aztán nem lett belőle semmi, max csak futás és edzés, istenem de jól esett... Majd péntek volt a fordulópont, úgy volt , hogy Belénhez csatlakozunk a koliból, de aztán olyan jó kis party volt ott, hogy maradtunk. Bogiék jöttek át Binghemből az egyik magyar bnőjével és kiegészülve a hechtsheimi magyarokkal buliztunk egy nagyot, de fél2re kidőltünk. Ja igen, itt azért hamarabb kezdődnek a partyk mint odahaza. Aztán ők hazamentek, én meg mondom egyedül nem fogok elmenni a spanyolokhoz és visszamentem a szobámba, kaptam is érte a spanyol részlegtől! A héten kb csütörtökön teljesen elszállt a netem, ezért csak a suliban módom rá, hogy netezzek, ezért a vasárnap a teljes külvilág kizárásával telt, amikor is lehetőségem nyílt feltakarítani a szobámat, most már csak úgy csillog villog! :) Este egy kis futás majd edzés, amit mondjuk kezd már nehezményezni a torkom, ezért muszáj lesz lenéznem a konditerembe, hogy normális hőmérsékletű helyen legyek, kész hisztérika az emberi test... Ma meg újból meglátogattam azt az órát ami múlt héten elmaradt, bár akkor voltak páran, akik velem együtt elmentek, most már senki sem volt, éljen, megint bejöttem a semmiért... De legalább vígasztal a tudat, hogy holnap estére végre lesz netem a szobámban és végre eltudom kezdeni a szakdogát is, nem kis hangzavar van am ilyenkor itt bent...majd legközelebb sztem jövőhét fele írok, mert akkor megyünk Nürnbergbe és ez idő alatt fog még úgy érzem 1-2 érdekes dolog történni! :)

Mindenszentek napjáig

Kis beszámolómat vmikor a múlthéten szakítottam meg, szerdán. Aznap megírtuk a nyelvi tesztet, aminek hála besoroltak a Grundstufe 2es csoportba, ami nem a full alapszint, hanem akik azért tudnak vmennyit németül. Reménykedtem, hogy netalántán az eggyel jobb csoportba kerülök, de hát ez van.
Csütörtök, este elmentünk a campusra, mert végre valahára sor került az első egyetemi partyra, ráadásul a nyitóbulira, SÖF néven futott. 4 helyszínen, nem számoltam, de úgy kb 5000 ember, és partyztak, nem kicsit, nagyon! :D Másnapra ebből az egészbe semmit nem lehetett felfedezni a campus területén, mert amikor délre mentem órára, már csak pár jól szituált folt az aszfalton árulkodott arról, hogy előző este mi volt itt. Pénteken enyhe kómasággal meg volt az első nyelvi órám, jó volt szép volt, de 2 bő másfél óra figyelés után előrebillent a fejem, na akkor jött a szünet, és akkor még egy 45 perc, ollééé...
A hétvége a maga nemében csöndesen telt, mert nem volt semmi extra, szombaton benéztem a városba 1-2 dolgot venni, aztán vasárnap meg egész nap itthon voltam és megcsináltam a házi kötelezettségeimet a tanulás mellett, jó férj leszek egyszer, csak főzni nem tudok!;) Este meg úgy alakult, hogy felnéztem Belénhez, az egyik erasmusos spanyol csajszihoz, mert egy házban lakunk. Móka és kacagás volt, mert a hazai szlengekkel szórakoztattuk egymást.
Tnap meg hallottak napja, Hallowen party, és én amit láttam a kulturcafeban, a buliban, kész. Mindenki  jelmezben, vérző fejjel, tudnak élni a németek! :) Belénnel és a spanyolokkal mentünk volna le, csak ők késtek egy sort, így én az időközben kialakult helyzet révén Bogiékkal voltam lent, a spanyolok meg csak később csatlakoztak. Aztán go haza, mert az uccsó villamos fél3kor indul a hauptbahnhofról, normál esetben, de tnap vhogy elfelejtett jönni. Úgyhogy az időközbeni akciót végignézve vártunk és úgy döntöttünk, hogy inkább taxizunk-ja itt minden taxi fehér és általában mercédesz!!! :D am vicces volt az a kis balhé, a helyi HVCS-k kemények akartak volna lenni, csak itt - mivel a hbh előtti rész egy központi csomópont mainzban és mindenki bulizni volt - voltak rendőrök, hogy ha esetleg lenne vmi balhé. Most volt is, úgyhogy 5 percen belül egyről 5re duzzadt a rendőrkocsik száma és lazán az oszlophoz vágták a negatív féltündéket, mert mint említettem, vannak itt is. Határozottan tetszik az itteni rendőri intézkedés!! :) Ma meg gyakorlatilag reggel arra ébredtem, hogy a gépem kijelzőjén a "The opereting system is not found. " felirat jelent meg, ami miatt a reggelem egy lidérces álomra hasonlított...kikapcsoltam és hagytam, hadd aludjon rá a kicsikém egyet. Szerencsémre volt, újraéledt a drága. Nem mosolyogtam volna, hogy ha megint tönkre ment volna a vinyóm, rekordot állítottam volna fel, másfél hónap alatt kettő winchester mondott volna csődöt nálam... úgyhogy momentán ennyi. Lightos egy hét volt.

Hétfő-kedd-meg egy kis szerda

Na hát sikeresen megint nem úgy alakult az estém ahogy elterveztem, hanem sokkal jobban, mint ahogy vártam. Este 9re elmentem erre a Stammtischre, ami az Erasmusosoknak szokott lenni hétfő esténként a belvárosban egy pubban. Össze is futottam Bogival, meg az ő társaságukkal és szóba is elegyedtünk menten, amivel csak az volt a probléma, hogy majdhogynem meg se tudtam szólalni - sztem megint újraindult az agyam. Bogiék emellett pedig gyönyörűen rávettek, hogy menjek a dec 7-11ig lévő berlini kirándulásra.. pedig már annyira szépen elhatároztam, hogy nem megyek...meg kell hagyni, jól érveltek a lányok. :) Aztán befutottak a spanyolok, mert részben őket is vártam, de már épp indulni készültem hiányuk miatt, viszont így fogtuk magunkat és átmentünk az irish pubba, ahol egy laza tömegnyomorral tarkított karaoke party volt. Nem mentem volna, de hát Belén nagyon mondta, hogy oda mennek, és tudok én ellent mondani egy spanyol hölgynek? Még szép, hogy nem! :) A tömeg és fáradtság miatt hazamentem végül, de mivel lekéstem a villamost, ami am este 11 és hajnali fél4 között óránként jár, így hát könnyed sétával lemértem, hogy mennyi idő az út hazáig-40 perc!
Másnap a lényegi rész, megírtuk a nyelvi tesztet és sztem teljesen jó szintfelmérő típus. 4 szöveg volt, könnyű nyelvezettel és benne minden 2., 3. szónak a 2. fele hiányzott, ennek köszönhetően a végére már begolyózott a szemem. A délután folyamán császkáltam egyet a városban és felfedeztem a kis labirintusokat. Estére hazaérve gondoltam, hogy ma végre közelebb kerülhetek a gondolathoz, hogy lesz normális internetem, de korán örültem, a koliban kolibizottsági választás volt és nem voltak lent az infós srácok. De ha már ott vagyok neteztem egyet és láttam, hogy időközben Belén is feljött fbra. Az ő nete is hitvány, ilyenkor a folyosón ül kint a 4.en, na mondom ezt meg kell néznem, hát tényleg vicces volt a szitu és kényszeresen csináltam is egy képet. Ennél komikusabb látvány már csak az én csövelésem szokott lenni a 10es épület földszintjén. Hamar eltettem magam mára, de még előtte tudtam beszélni 1-2 baráttal. Mai napi sérelem, korán kellett kelnem, hajnalban, fájdalmas pont volt ez, de egy héten talán kibírom a fél7es kelést egyszer. :) Lassan nézem az eredményemet. Most úgy kb ennyi. Minden jót otthoniak! :)

A 2. hétvége

Elérkeztünk kicsiny itt létünk 2. hétvégéjéhez, ami bár nem volt olyan eseménydús és izgalmad, mint az első, Mix Touros buli, de azért megéri, hogy írjak róla. Kora reggel, majdhogynem hajnal volt mikor megszólalt az sokszor hallott ébresztőóra, amihez a legcsekélyebb kedves pillanatok sem tartoznak. Végső soron nagy nehezen kikászmálódtam az ágyból és a szokásos reggeli ébresztő procedúra után útra keltem a pályaudvar felé, mert ismét onnan startolt ez a kis kiruccanás is. Mivel ez számomra még nem ismert emberi idő volt, ezért a nyelvkészségem is szigorúan alapszinten működött, nem kis örömet szerezve ezzel Erasmusos társaimnak. Az út maga egy bő óra volt, de kétszer azért most át kellett szállnunk mire elértük Heidelberget. Útközben igyekeztem bebútolni a kis agyacskámat, úgyhogy elkezdtem beszélgetni az ismerős arcokkal, momentán Lorival, később pedig egy lengyel sráccal. Megérkezve a városba ismét csak úgy kapkodtam a fejemet, mint legutóbb. Heidelberg egyszerűen gyönyörű hely, a belváros teljesen épségben maradt a vh. alatt, mert az oda vezető utat a németek felrobbantották, hogy megakadályozzák az amerikai csapatok átvonulását, így a romantikus stílusban (ebben nem vagyok 100% biztos) épült házak teljesen épek maradtak. Később természetesen vissza lett építve a híd ugyanabban a formában és manapság csak a gyalogos forgalom számára van fenntartva. Heidelberg amúgy magyarországi megfelelője pont Szeged, mert a legdélebbi városa a tartománynak, így itt is megtalálható néhány erőszakosan beaggatott pálma fa - mosolyogtam egy jót, csak vannak hasonló emberek itt is, mint nálunk. A rövid városkörút után felmentünk a várba/kastélyba, ami a város jelképe is egyben, ha jól értettem. Ami maradt belőle, arról csak jót tudok elmondani, mert egyszerűen pazar látványban volt részem, aminek megértésében egy jó kis audio túra segített. Hatalmas területről beszélünk, kb 2 óra nem volt elég arra, hogy mindent megnézzek és meghallgassak. Sajnos csak időm legvégén jutottam el a kertbe, ahonnan pazar látvány tárult a szemem elé a tájra. Képeket majd töltöm fel a fb-ra :) Kellően lefáradva és kiéhezve következő állomásom a menza volt. Kb 2 órát kaptunk szabadidőnek, ebből sztem bő 1et töltöttem itt, mert időközben elkezdtem társalogni az egyik francia leányzóval, aki hhát jóval jobban keni vágja németet. Laza egy órás beszélgetés után még elnéztünk a városba, szétnéztünk, de ekkorra már indultunk is vissza Mainzba. A vonat út egy részére nem nagyon emlékszem, ugyanis az egyik szakaszon elegánsan elaludtam, a lengyel lányok keltettek. :) Emiatt nem, de viszont talán szombaton értem el arra a pontra, hogy egy kicsit, csak pár napra hadd kapcsoljam ki az agyamat, mert már sok ez a mennyiségű német. Ergo elérkezett az első kis holtpont, sztem lesz még ilyen néhány az elkövetkezendő két hónapban. Visszaérve Mainzba elmentünk az egyik magyar sráccal, Tamással :) bevásárolni, mert itt vasárnap természetesen semmi nincs nyitva, utána pedig találkoztunk pár magyarral, akik itt élnek egy ideje. Az estét nyugodtan egyedül képzeltem el, gyors hazatéréssel és alvással, hát ez nem jött össze, sztem az alvó pozíciót vmikor fél3 körül vehettem fel. Másnap egy jól alvás után elkezdtem intézni a dolgaimat a koliban, mosás, evés, takarítás és tanulás, majd estére átmentünk a münchfeldi koleszba, mert ilyen gasztronómia est volt az erasmusosoknak, de sikeresen megint eltévedtünk, itt kivételesen nem én voltam a ludas, hanem Tamás, mert ő nézte meg a googleban, hogy hova kell menni. Úgyhogy laza másfél órás késéssel de megérkeztünk. Kész nyüzsgés volt mire odaértünk és gyors szóba is elegyedtem a lengyel csajokkal, később pedig a spanyol Henrykén keresztül elkezdtem a honfitársával, Belénnel beszélgetni. :) Annyira belemélyedtünk a dumapartyba, hogy kb fél óráig csak vele voltam és beszéltünk folyamatosan. Utána még váltottam pár szót egyik másik lengyellel csajszival és utána pedig hazaindultam. Tanulás, skype és fekvés. Ma meg kómás fejjel kikeltem az ágyból és mit látok az ablakom alatt, egy mókust! Ez így korán reggel egy gyönyörű mosolyt csalt az arcomra. Gyors összekaptam magam és átmentem Frankfurtba, hogy végre birtokba vegyem a német számomat kedves nővérkémtől. :) Vicces volt az oda út egy momentumban, bambulás közben észrevettem, hogy kb 100 méterrel mellettem szállt le az egyik gép a frankfurti reptéren, alföldi és magyar a gyerek, szegeden max egy kétmotoros, amit látni szoktam, azt is évente egyszer, úgyhogy volt csodálkozás. Majd hazajöttem és vissza az egyetemre, nem kicsit fáradt fejjel beültem ebédelni, most meg írom a kis blogomat. Majd jelentkezem, megint a napokban, holnap a nyelvi teszt, bajos...bajos... minden jót fiúk lányok, a tüntetésre vigyétek a hangomat!! :P

Kitekintés a városra

Nos, mivel nem tudok olyan sok újdonsággal szolgálni az elmúlt két napról, ezért inkább vmi városismertető jellegben írok most. Mikor megérkeztem múlt héten kicsit komor városkép fogadott, ami az időjárás számlájára volt írható. Viszont amikor kisüt a nap, sokkal színesebbé válik egész Mainz, ami nekem azért jelentett furcsa élményt, mert méreteiben kb ugyanakkora, mint Szeged, de mégis pezseg az egész város ilyenkor. Nyüzsgés és folyamatosság jellemzi egyben ekkor. Ami nekem kellemetlenül szokatlan a színvilágot tekintve, hogy itt majdnem minden térkő sötét színekkel lett megoldva, ez kicsit talán bántotta is a szememet a szegedi viszonyok miatt. De maga a belváros, a templomok és a régi típusú házak, egyszerűen pazar látványt nyújtanak, ami gyönyörűen ütközik kicsit negatív értelemben a modern építészettel, ezért is mondta Nándi, hogy stíluskavalkád itt minden. Bár ezt momentán az egyetemre értette, de ugyanúgy érvényes a belvárosra is. A Rajna partja, egyszerűen csodálatos, szép tiszta gondozott környezet, isteni kilátás és az a fajta nyugodtság jellemzi még amit Szegeden valóban ritkán lehet átélni. Vigyáznak is rendesen erre a területre, így bent a városban nincs is szemét, amit viszont a külvárosi területekről annyira nem tudok elmondani. Illetve megemlíthető még, hogy a belvárosban szinte mindenhol egy szintben van a járda és az úttest, nincs fújtatás, nincs agresszív dudálás a buszsofőrök részéről. A központi téren bár csak a buszok járhatnak, de gond nélkül kivárják a gyalogos forgalmat, érdekes és példa mutató, mint az is, hogy a külföldiekkel, tapasztalataim alapján mindenki kedves és segítőkész. Érdekesség még a kutyák helyzete. Semmi mormogás, boltba gond nélkül bemehetnek szájkosár nélkül, de még a tömegközlekedésen is anélkül utazhatnak. Nyugalom látszódik a tekintetükön, ezt azért otthon nem nagyon tudnám elmondani. A közhiedelemmel ellentétben a németek nem csak BMWvel, VWnel, Opellel, Audival és Mercivel járnak, hanem erősen jelen vannak még a francia kocsik is, úgyhogy a hondát és nissant, vagy akármilyen japán kocsit nagy ritkán látok. Jellemző még a németekre, hogy nem csinálták ki a kisvállalkozásokat, vagyis annyira nem látszódik, mert az egész város tele van kisebb nagyobb boltokkal. Persze itt is megtalálható a New Yorker vagy a CA, de közel sem olyan monoplisztikus helyzetben mint odahaza.

Kicsit furcsa még nekem alföldi vidéki gyereknek az a tény, hogy itt szinte percenként hallok egy-egy repülőt felszállni vagy épp landolni, de ez itt természetes Frankfurt közelsége miatt ugyebár, csak nekem kellett még hozzászoknom a tudathoz. :)

Most lassan megyek, ha minden igaz a napokban meg lesz a német telószámom is, meg a hiányzó kiegészítők komfortos kis lakomhoz, amiből még erőteljesen hiányzik a router, de úgy vélem, max másfél héten belül ez a probléma is megoldódik!! :) Holnap meg irány Heidelberg, állítólag szép hely, majd meglátjuk és nem kell külön kérvény, lesz csinálva fotó!! :)

okt. 19-e

A hétnek eddig a legunalmasabb napja. veszélyesen későn keltem, ami már meghaladta a 11 órát is, úgyhogy le kéne szoknom most már... Később beugrottam a suliba kajálni és beszéltem egyet Nándiékkal-kitárgyaltuk a szegedi nőket, illetve csak 1-2t! :D Majd sikeresen tudtam skypeolni is most már, ennek az elmúlt egy hétből talán a legjobban örülök. Késő délután még benéztem a belvárosba, a Saturnba, majd visszafele jövet sikeresen megint eltévedtem, de végső soron a belső GPS hang jó irányba vezetett. Hazaérve meg kihasználva a tejföl mámorító mivoltát gyorsan főztem egy adag sajtostésztát. Só hiányában még így is finom lett! :P Most meg próbálom megszervezni a hazautat decemberben, úgyhogy nem unatkozom. Ez a pár nap sztem hasonló unalomban fog telni, sztem a jövőhét már veszélyesen vicces és hajtós lesz...