A 2. hétvége

Elérkeztünk kicsiny itt létünk 2. hétvégéjéhez, ami bár nem volt olyan eseménydús és izgalmad, mint az első, Mix Touros buli, de azért megéri, hogy írjak róla. Kora reggel, majdhogynem hajnal volt mikor megszólalt az sokszor hallott ébresztőóra, amihez a legcsekélyebb kedves pillanatok sem tartoznak. Végső soron nagy nehezen kikászmálódtam az ágyból és a szokásos reggeli ébresztő procedúra után útra keltem a pályaudvar felé, mert ismét onnan startolt ez a kis kiruccanás is. Mivel ez számomra még nem ismert emberi idő volt, ezért a nyelvkészségem is szigorúan alapszinten működött, nem kis örömet szerezve ezzel Erasmusos társaimnak. Az út maga egy bő óra volt, de kétszer azért most át kellett szállnunk mire elértük Heidelberget. Útközben igyekeztem bebútolni a kis agyacskámat, úgyhogy elkezdtem beszélgetni az ismerős arcokkal, momentán Lorival, később pedig egy lengyel sráccal. Megérkezve a városba ismét csak úgy kapkodtam a fejemet, mint legutóbb. Heidelberg egyszerűen gyönyörű hely, a belváros teljesen épségben maradt a vh. alatt, mert az oda vezető utat a németek felrobbantották, hogy megakadályozzák az amerikai csapatok átvonulását, így a romantikus stílusban (ebben nem vagyok 100% biztos) épült házak teljesen épek maradtak. Később természetesen vissza lett építve a híd ugyanabban a formában és manapság csak a gyalogos forgalom számára van fenntartva. Heidelberg amúgy magyarországi megfelelője pont Szeged, mert a legdélebbi városa a tartománynak, így itt is megtalálható néhány erőszakosan beaggatott pálma fa - mosolyogtam egy jót, csak vannak hasonló emberek itt is, mint nálunk. A rövid városkörút után felmentünk a várba/kastélyba, ami a város jelképe is egyben, ha jól értettem. Ami maradt belőle, arról csak jót tudok elmondani, mert egyszerűen pazar látványban volt részem, aminek megértésében egy jó kis audio túra segített. Hatalmas területről beszélünk, kb 2 óra nem volt elég arra, hogy mindent megnézzek és meghallgassak. Sajnos csak időm legvégén jutottam el a kertbe, ahonnan pazar látvány tárult a szemem elé a tájra. Képeket majd töltöm fel a fb-ra :) Kellően lefáradva és kiéhezve következő állomásom a menza volt. Kb 2 órát kaptunk szabadidőnek, ebből sztem bő 1et töltöttem itt, mert időközben elkezdtem társalogni az egyik francia leányzóval, aki hhát jóval jobban keni vágja németet. Laza egy órás beszélgetés után még elnéztünk a városba, szétnéztünk, de ekkorra már indultunk is vissza Mainzba. A vonat út egy részére nem nagyon emlékszem, ugyanis az egyik szakaszon elegánsan elaludtam, a lengyel lányok keltettek. :) Emiatt nem, de viszont talán szombaton értem el arra a pontra, hogy egy kicsit, csak pár napra hadd kapcsoljam ki az agyamat, mert már sok ez a mennyiségű német. Ergo elérkezett az első kis holtpont, sztem lesz még ilyen néhány az elkövetkezendő két hónapban. Visszaérve Mainzba elmentünk az egyik magyar sráccal, Tamással :) bevásárolni, mert itt vasárnap természetesen semmi nincs nyitva, utána pedig találkoztunk pár magyarral, akik itt élnek egy ideje. Az estét nyugodtan egyedül képzeltem el, gyors hazatéréssel és alvással, hát ez nem jött össze, sztem az alvó pozíciót vmikor fél3 körül vehettem fel. Másnap egy jól alvás után elkezdtem intézni a dolgaimat a koliban, mosás, evés, takarítás és tanulás, majd estére átmentünk a münchfeldi koleszba, mert ilyen gasztronómia est volt az erasmusosoknak, de sikeresen megint eltévedtünk, itt kivételesen nem én voltam a ludas, hanem Tamás, mert ő nézte meg a googleban, hogy hova kell menni. Úgyhogy laza másfél órás késéssel de megérkeztünk. Kész nyüzsgés volt mire odaértünk és gyors szóba is elegyedtem a lengyel csajokkal, később pedig a spanyol Henrykén keresztül elkezdtem a honfitársával, Belénnel beszélgetni. :) Annyira belemélyedtünk a dumapartyba, hogy kb fél óráig csak vele voltam és beszéltünk folyamatosan. Utána még váltottam pár szót egyik másik lengyellel csajszival és utána pedig hazaindultam. Tanulás, skype és fekvés. Ma meg kómás fejjel kikeltem az ágyból és mit látok az ablakom alatt, egy mókust! Ez így korán reggel egy gyönyörű mosolyt csalt az arcomra. Gyors összekaptam magam és átmentem Frankfurtba, hogy végre birtokba vegyem a német számomat kedves nővérkémtől. :) Vicces volt az oda út egy momentumban, bambulás közben észrevettem, hogy kb 100 méterrel mellettem szállt le az egyik gép a frankfurti reptéren, alföldi és magyar a gyerek, szegeden max egy kétmotoros, amit látni szoktam, azt is évente egyszer, úgyhogy volt csodálkozás. Majd hazajöttem és vissza az egyetemre, nem kicsit fáradt fejjel beültem ebédelni, most meg írom a kis blogomat. Majd jelentkezem, megint a napokban, holnap a nyelvi teszt, bajos...bajos... minden jót fiúk lányok, a tüntetésre vigyétek a hangomat!! :P